Kitüntetett feladatot kaptak
Diakónussá szentelte Gríz László és Linzenbold Szabolcs növendékeket szombaton Schönberger Jenő püspök.
Sarlós Boldogasszony ünnepén két szolgálattevővel gazdagodott a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye. A Gríz László és Linzenbold Szabolcs diakónussá szentelését magába foglaló szentmisére, 11 órára helyi és zarándok hívekkel telt meg a Székesegyház - buszokkal érkeztek Szinérváraljáról és Kálmándról, az ünnepeltek szülőtelepüléseiről is.
"A mi diakónusainknak ez felkészülés a papság szentségére, de minden pap kicsit diakónus, szolgálattevő is kell maradjon" - emlékeztetett a bevonulást követően a Püspök atya, kérve a híveket, a szentmisében imádkozzanak a szentelendőkért, hogy Isten gazdagon részesítse őket kegyelmeiben. "Isten mindig meghív férfiakat és nőket, hogy az ő népének a segítségére legyenek: ilyenek a papok, diakónusok, szerzetesek. Imádkozzunk értük, nehogy a világ szele elkapja őket és megfeledkezzenek arról, amit fogadtak a jó Istennek. Nem uralkodni, hanem szolgálni küldi őket a Mindenható. Krisztus az ő példaképük."
A diakónusszentelés szertartásában, a prédikáció előtt, a szentelendőket név szerint bemutatták a Püspök atyának, ők pedig jelentkeztek a zsoltáros szavaival: "Íme itt vagyok, hogy akaratodat megtegyem, Uram!" A homíliában a Püspök visszatért a szolgálat gondolatára. Sarlós Boldogasszony ünnepe kapcsán Mária és Erzsébet kapcsolatát emelte ki, amelyben egymás és az Isten szolgálata elválaszthatatlan volt az öröm érzésétől. "Mindannyian részesülünk abban a kitüntetett feladatban, hogy szolgálhatunk. Nagy kegyelem ez, Isten munkatársainak hív meg bennünket. Nem lesz mindig könnyű, de mindig csodálatos annak, aki mindvégig kitart."
A szentbeszédet követően Gríz László és Linzenbold Szabolcs a püspök elé járultak, összekulcsolt kezüket az ő kezébe téve tiszteletet és engedelmességet ígértek. Utána a mindenszentek litániáját imádkozták a szentelendőkért, hogy vállalt feladatuknak meg tudjanak felelni. A hívek térdelve, a szentelendők az önátadás jeleként a földre borulva imádkoztak, ezzel is kifejezve, hogy egészen Istennek és a rájuk bízott lelkeknek szentelik magukat. Ezután következett a diakónusszentelés leglényegesebb része, a kézrátétel és a felszentelő ima. Schönberger Jenő püspök, az eléje térdelő László, majd Szabolcs fejére tette a kezét és csendben imádkozott. A felszentelő imádságban kérte számukra a Szentlelket, hogy kegyelmi ajándéka adjon nekik erőt a szolgálat hűséges végzésére.
Ezt követően az újonnan felszenteltek beöltöztek a szerpapok sajátos öltözékébe, a stólába és a dalmatikába, a püspöktől pedig átvették az evangéliumos könyvet annak jeleként, hogy a diakónusszentelésben hatalmat kaptak Isten igéjének hirdetésére. "Amit olvasol, azt hidd, amit hiszel, azt tanítsd, amit tanítasz, azt kövesd is" - hangzott az intelem, amikor átvették a könyvet.
A diakónusszentelés szertartása után a szentmise a felajánlással és az Eukarisztia liturgiájával folytatódott. A legszentebb áldozat bemutatásának végén Schönberger Jenő püspök "kis köszönetet" mondott a diakónusok szüleinek a szeretetért, amellyel gyermeküket felnevelték, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet, valamint a Babeş-Bolyai Tudományegyetem nevelőinek és tanárainak a befektetett munkáért, szolgálatért, a plébános atyáknak és a híveknek azért, hogy imádkoztak a hivatásokért, terelgették a fiatalokat az úton. Azért "kis köszönetet", mert a most diakónussá szentelt Gríz Lászlót és Linzenbold Szabolcsot jó eséllyel a püspök jövőre már pappá szentelheti és akkor fakad fel igazán mindenki részéről az öröm és a hála.
